Írj mikromesét vagy mikroesszét!
A fennállásának idén ötödik évfordulóját ünneplő Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat felkér, hogy írj egy 1000-2000 karakter terjedelmű rövid prózaművet vagy egy hasonló terjedelmű kisesszét magyar nyelven.
Tartalmi és tematikus meghatározások nincsenek: a mikromese szólhat bármiről, lehet meditatív jellegű, tudományosan vagy anélkül fantasztikus, lírai hangvételű, neoavantgárd, simán vagy mágikusan realista, horror, krimi vagy sci-fi; míg a mikroesszé kifejezheti a szerző véleményét társadalmi, politikai, vallási, szociológiai, filozófiai, pszichológiai, tudományügyi kérdésben, górcső alá helyezhet egy műalkotást - legyen szó drámáról, tévésorozatról, performance-ról, képregényről, versről, szimfóniáról vagy akár egy fényképről -, de szólhat a hétköznapi élet legbanálisabb mozzanatairól is.
Korhatár és földrajzi behatárolás nincs: bárki, bárhol is él a nagyvilágban, korlátlan számú alkotással vehet részt az irodalmi projektben, legyen szó befutott íróról, futásban lévőről vagy olyanról, aki épp most állt rajthoz, ezért arra kérünk, hogy minél több ismerősödnek továbbítsd ezt a felhívást.
Jelige nincs! Mindenkinek a saját neve alatt kell elküldenie alkotását.
A mikro-művek elküldését 101 napon át várjuk (2009. április 1-je és július 10-e között) a s.zultan@citromail.hu vagy a czirokati@freemail.hu címekre. A szerkesztőség a beérkezett művek legjobbjait a Sikoly szeptemberben megjelenő 20. számában fogja leközölni.
A beérkezett alkotásokért fizetni sajnos nem tudunk, de a legjobbnak ítélt művek szerzőinek gazdag könyvcsomagot készítünk, valamint az elkövetkezendő időszakban igyekezni fogunk közös felolvasóesteket szervezni a folyóiratszámban szereplő szerzők részére úgy Magyarországon, mint Vajdaság-szerte.
A Sikoly szerkesztősége
fordítom a verset másra
igazítom új csapásra
vagy ez – épp! - az ősi, az
őseredeti,
nem tudom...
költő vagy, vagy
krónikás?
kólikásnak kólikás
csapásra csapás
a gyógyszer íze a szájban
méreg a májban
minden nap, ez időtájban
magában egy költői látomás
s már eleve ez:
MINDENÜTT
téged látlak, Tavaszom,
hiába hullik máris a lomb
szürkület tompítja kínom,
miközben szemem alá
árnyékot húz az elmúlás
a neve nem más:
Elha Gyotta Csillagom
kalapom-pom-pom
kalapom-pom-pom
az arcomba borítom
lehuny szemhéjak alatt
az alkonyat: maga is csak
édes arcodat formázza
legyen e vers, mely mint anya
gyermekét: édes emlékedet
Örök Álmomba rázza,
ébredése Ozirisznek
Téli idill a nagygombosi dombok rejtekén
Két krimó között félúton.
Nagygombosnak mindössze száz lakosa lehetett akkoriban – tizenegynéhány éve... nemtom, azóta mekkorát lendíthettek az infrastruktúrán Öreg Hitlerék –, de két vendéglátóipari egység is üzemelt a faluban (ami nem más úgye, mint Hatvan külvárosa), bár elsősorban a nevenincs – általunk csak Söprűsként emlegetett – presszónál álltak sorban a neves alkoholisták, a Lila Ló kevéssé volt népszerű. (Pedig éjjel-nappal nyitva tartott, s a magunkfajta agilis fröccsentők éltünk is a páratlan lehetőséggel, mivel hogy a Söprűs este kilenckor bézárta kapuit.)
I live uptown, I live downtown, I live all around
Csakúgy, mint egykoron Kalliopé mellbimbóin is megcsillant. Óh, A Költészet Napja, Emberek!... (Nos, igen. Hetente egy alkalommal – az alkarommal, hehe – ülök neki blogot írni – hogy teljék ama fehér mező apró fekete virágokkal meg –, hogy a fürkész heti/kétheti röptében készült fotóit magunk elé tárjam. A tárlatom, ím, ennyi. Utazgatunk, fényképezgetünk... Ehh, én most minden huncutságot elárulok Tinéktek ma este?... Ja. El én. El biza. Shotgun Ibiza.) Óh, A Költészet Napja, Emberek!...
A horgonyt kiemelték. Bár fogalmazhatunk úgy is, hogy a kötélsodronyt elmetszették... elmetszettük... elmetszetted... elmetszettem... tem... tem... tem... mégmindigszeretem... mégmin-digsze-retem...
...tetemm – tetemm...
A Költészet lüktetés (ebben a pillanatban a NoLimitben felcsendülnek a High Hopes első akkordjai), a Költészet ritmus...
Így a költészetnek ama nagy napján – nos igen: késleltetve töltődök fel az oldalra: annyira nem is szeretek ám én túlságosan aktuális lenni: ez csupán a Pillanat firkászának rögeszméje: azt meg inkább nem jellemzem: ma inkább nem: kevéssé költői: én meg... nos... majd máskor –, így a költészetnek ama nagy napján furcsamód egy ír dal jutott eszembe. Szerintem gyönyörű! Íme:
Bogaraim!
Így, hogy közelít az április vége, bizony megint csak arról fogok most zengedezni, amiről az utóbbi években mindig ilyentájt... A minap máris megkaptam az Alternatív Irodalmi Nobel-díjat – nagy-nagy titokban/romantikában, alig a kézirat leadása után. A svéd verzió nem is érdekel immáron igazán, hiszen az angyal, aki emezt átadta, az Örök Tavasz számomra. De ha már az „alternatív”-nál és a „tavasz”-nál tartunk: ki emlékszik, mi is az „alternatív Tavasz” énnéköm?
Hát persze hogy a Középiskolások Művészeti Vetélkedője. Becse, a Döntő... meg minden egyéb, ami ezt megelőzi...
(S persze AZ is, ami utána jön, illetve a végén: a Gála, a Díszebéd, mmmmmm...)
Lássuk, mit dob most a Nagy Nagy Társasági Oldal(ból a gép)!
1.Napszemüveget Kapsz Ajándékba!
2.Hol Van Még A Nyár... Épp Ideje Felkészülni Rá!
3.Ötvenezer Forint Értékben
4.Jelentkezz Most!
5.Most Lábszár+Bikini+Hónalj Lézeres Szőrtelenítése Mellé:
eceterra eceterra (persze nem ebben a sorrendben)
Jaja, Csak Ide a Reklámot a Pofámba Beléje!
Hát csak úgy, hihi... kedvem támadt kicsit szétnézni a Kórházban. És a környékén. A városka szélén.
Ja, meg tudod, ott töltöttem hat hónapot a tiszti büntetőkaszárnyában. Ami ugye ott van a „lúdnica” tövében. (Mondták is a srácok anno: No, jó helyre kerültünk... előttünk temető, mögöttünk temető, mellettünk pszichiátria...) Jókat nosztalgiázgatok, míg végiggördülök – libbenő szikla – a bringaúton a laktanya mellett. Minden kis zeg-zug az udvarában egy-egy szélesen mosolygó emlék. Bizony mondom: igencsak mókás fél év vala az a hatalmas túrás a sittben.
Nem is tudom... ...álmodtam?... A héten az orvosokat látogattam – ne kérdezd, miért, nem érdekes –, minden délelőtt az egészségház és a kórház között ingáztam – ja, a Korral jár, jííííí!:)) -, s mintha. Mintha valami megváltozott volna??... Egyetlen alkalommal sem rivalltak rám – pedig nem lettem ügyesebb, ugyanaz az elefánt vagyok... csak lehet, a porcelánbolt megváltozott.... Egyetlen esetben sem kellett pirkadattól alkonyatig várakoznom... Előzékeny volt a „szesztra” és nem döfte belém barbármód a tűt, urambocsá: törődött az érzékeimmel és az érzéseimmel... Emberszámba vett!... A kórházban szó nélkül, a magyarázkodásomat félbeszakítván kiadták a kiírt időpont előtt fél órával az eredményeimet!... Embernek éreztem magamat egy héten át egy olyan intézményben, amely azért azelőtt igencsak a bürokrácia pillérein (is) nyugodott...
Meséli egy havercsajszi, hogy az ünneplőbe öltözött Kocsmában a minap oly népes vala a közönség, hogy a kevésbé ijedős és szemérmes vendégek kénytelen-kelletlen az utcán parkoló autóhegyek jótékony árnyékát használták a mellékhelyiség helyett – bizony, megesik, hogy nem szívesen várunk negyed órát a sorunkra... a sörünkre meg felet is, teszem hozzá én.
S most is az Ő hangja. (Egyre csak Őt hallom mindenütt.) A kagylóból a tengersuttogás visszazúg. Lebegek a hullámon. Boldog, az Égben megőrzött halott. Hehe. Viccelek. Még csak most kezdek ám én éledni igazándiból, sejj! (Mert: Harmadnapra felkelek / Nem sírok, csak nevetek.)
Mondom én a Mózesnek, tartsunk máma egy kihelyezett próbát, nosza! Ő bólint, írok hát az Ernőnek is. Ő azt válaszolja vagy másfél óra elmúltával, hogy köszi, de ma Debreczenbe vagyok pulykakakas. OK, én meg itthon Puljkakaka's. Hajj!
Tegnap délután azt álmodtam, hogy élek. És álmodom. Őrület! kiáltottam fel ébredéskor...
A cikkben persze – talán... talán készakarva – megfeledkeztem a Lényegről: hogy az álmodásnak nagyjából a fele részében ott ült mellettem Ő, A kedves – az álmom itt arra koncentrálódott, hogy elképzeltem, fejét a vállamra hajtja, mint egykoron, s minden a helyére kerül végre. Kint és bent.
Olvasd a Képes Ifjúságban:
A hétvégi számban két kollégám is írt internetes tapasztalatairól, egyrészt arról, hogy a rendszer megfigyeli a felhasználók napi rutinját, kapcsolatait, profilt készít, másrészt arról, hogy mi történik, ha valaki gyanútlanul rákattint egy ablakra.
Mindenkinek megvan a maga története. Engem mostanában a gmail levelezés tolakodó figyelmessége zavar. Évek óta használom a címet, de csak az utóbbi hónapokban jutott eszükbe másnaponként megkérdezni, hova leszek a bánattól, ha elfelejtem a jelszavamat, mi sem egyszerűbb: adjam meg a saját érdekemben a mobilszámom, a nevem, a címem, a jelszavam. Na ne. Különben is rátetováltattam a …
Nemrég egy külföldi utam repülőgép-helyfoglalását intéztem. Mit ad isten, még be sem fejeztem a levelet, felcsapódódott egy sáv, rajta villogott az egyik légitársaság összes ajánlata azon a vonalon és azon a nyelven, amin éppen írtam.
Ennél is vadabbul akartak segíteni a múlt héten. Egy szöveget küldtem, egy rövid válasszal. Hogy hova és mit, azt a Nagy Testvértől megtudhatják, mert a hálózat agya tökéletesen működik, míg mi csak halandók vagyunk. Nyomtam a küldés gombot, mire elém vágódott egy ablak, amely ékes magyarsággal figyelmeztetett, hogy a szöveget, amit a levélben említettem, elfelejtettem csatolni!
Lepöccintettem az ablakot, mint legyet az ablakpárkányról. Csak azért is elküldtem így. Majd újra, csatolva. Aggódjon értem a halál, ne a rendszer.
Vajdaságban: ma felhős idő lesz, eső, zápor, zivatar egyaránt lehet, sőt felhőszakadás is. Gyenge délkeleti szél fúj. A hőmérséklet reggel 15 és 17, nappal 18 és 20 fok között mozog.
Az ország területén: túlnyomórészt borús időtől tarthatunk, a reggeli órákban északon és nyugaton esővel, záporral, mennydörgéssel, majd ez napközben az ország többi részére is kiterjed. Az esti órákban nyugaton és délen csökken a felhőzet és megszűnik a csapadék. Mérsékelt délnyugati szél fúj. A hőmérséklet reggel 12 és 17, napközben 16 és 22 fok között alakul.
Távolabbi előrejelzés szerint: szerdán és csütörtökön változóan felhős, hűvösebb idővel számolhatunk, ismétlődő esővel, záporral. Csütörtökön este nyugaton és délen csökken a felhőzet és megszűnik a csapadék. Pénteken és szombaton mérsékelt felhősödés, melegebb várható.
Európában: ma szomorkás időre kell felkészülni a kontinens középső és nyugati részein, az Appennini- és a Balkán-félszigeten. Helyenként kiadós csapadék hullik. Franciaország déli részén és a Mediterráneum nyugati felében erős, időnként viharos erejű szél fúj. A leghűvösebb főváros Dublin, mindössze 17 fokos maximális hőmérséklettel, a legmelegebb viszont, ami ritkán történik meg, Moszkva 28 Celsius-fokkal.
A Balkán-félszigeten: ma változékony lesz az időjárás, több helyen eső, zápor alakulhat ki, csak a legdélebbi részeken lehet napsütésre számítani. A nappali hőmérséklet 18 és 26 fok között mozog.
1447
Szent Rita ünnepe, akit a kétségbeejtő helyzetbe került emberek, az anyák és a meddők védőszentjeként tisztelnek.
1867
Kossuth megírta híres Cassandra-levelét, amelyben a kiegyezés ellen tiltakozott.
1879
Ferenc József magyar király jóváhagyta a magyar nyelv oktatását.
1885
Meghalt Victor Hugo francia költő, regény- és drámaíró.
1907
Megszületett Laurence Olivier világhírű Shakespeare-színész és rendező. Ismertebb filmjei: A Bounty; A hazárdőr; Drakula, A Názáreti Jézus I-II; Maraton életre-halálra; Angliai csata; A Manderley-ház asszonya; Lady X válása. Shakespeare filmadaptációi: V. Henrik, Hamlet, III. Richárd.
1924
Megszületett Charles Aznavour, örmény származású, francia színész, zeneszerző.
1927
Budapesten megszületett Oláh György, magyar származású, Nobel-díjas kémikus.
1940
Megszületett Polgáron Pécsi Ildikó Jászai Mari-díjas színésznő, komika. Ismertebb filmjei: Linda; Indul a bakterház; A koppányi aga testamentuma; Herkulesfürdői emlék; Mese habbal; Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?; Az aranyember; Pesti háztetők; Eszpresszóban.
1974
Megszületett Ónodi Henrietta, olimpiai bajnok tornásznő.
1455
Angliában kezdetét vette a "rózsák háborúja", amely két uralkodóház, a Lancaster (jelvénye a piros rózsa) és a York-ház (jelvénye: fehér rózsa) közötti trónharc, illetve a mögöttük álló főnemesi pártok csatározása volt.
Esküvőbe „csöppent” tíz métert zuhanva egy házasságkötő terem padlásáról egy férfi Németországban és épp a menyasszony lába előtt terült el, aki sokkot kapott.
Az eset Unterfrankenben történt, a padlás padlózata nem bírta el a 20 éves Stephan Pfeifert, aki részegen ment fel, mert szerette volna kialudni mámorát egy csendes zugban. A férfi esését valamelyest felfogta egy balkonkorlát, így megúszta a zuhanást csípő- és bordatörésekkel.
A menyasszony, Anett Friedmann is szerencsés, mert ha kicsit előrébb áll, a férfi a halálát is okozhatta volna, így csak a hangulatot csapta agyon – adta hírül az austriantimes.at című osztrák hírhonlap.
.gif)
