Ugye a folytatás az kellene hogy legyen... el ne lopd a léniát! Hát én egy kicsit „kiforgatnám” ezt az aranyköpést, mégpedig a következőre: ne lépd át a léniát, mármint a „vonalat”! A pálya vonalát! Az edzőpályáét se! És még egy-két vonalat, például az öltöző küszöbét... És már minden rendben is volna!? Miről is beszélek, hát azokról az „apróságokról”, melyek elveszik a normális embernek a kedvét attól, hogy futballmeccsekre járjon. Számtalanszor elmondtam már véleményemet az úgynevezett szervezett szurkolókról, sőt egyszer már azzal a címmel, hogy kellene egy Teacher- féleség, megemlítettem, hogy a vaskezű miniszterelnöknő azzal az egyetlen döntéssel, hogy bárki beszalad a pályára, nyomban 3 év börtönt kap, alapjában mindent megváltoztatott! Nos, egy ilyen egyszerű dolgot olyan nehéz itt nálunk megcsinálni!? Persze, jönnek mindjárt a túlokosok azzal például, hogy ez Balkán, és mi nem vagyunk angolok, és a pályákon sincs annyi kamera, hogy mindent ellenőrizzenek, és ehhez meg kellene változtatni egy-két törvényt, és egyébként sincs már üres cella a fogdákban, és egyéb ezeregy marhaság, amit egy tehetetlen vezetés – legyen az sport vagy politika – felhoz. Aztán ebben a pillanatban még jobban kell a bújócska, mert jönnek a választások!

Nem mondta meg, hogy mi a neve, de nagyon lebunkózott a minap egy basszus hang a telefonon: „Elég volt már a kedvenceidből, a Barcelonából meg az Arsenalból”, és ezt olyan jelzők kísérték, melyeket a szerkesztőm nyomban kihúzna. „Mintha nem volnának hazai csapatok meg magyar klubok, melyekről írhatnál”... – folytatta a nem közölhető szöveget. Mivel letegezett, azt hiszem, hogy nem tizenéves, de a hangjáról ítélve nem is az én eresztésem. Ez hétfőn történt, tehát nem tudhatta, hogy éppen ez a két csapat milyen nagyszerű dolgokat produkált pár napra rá, ahogy kiosztotta nekem egy bizonyos határig védhető packáit. Mert ugye az ízlések és a pofonok... neki a leány, nekem a mama tetszik. És ebbe aligha lehet belekötni. Meg kell adnom azonban, hogy ha a hívás után nem születik meg a 7:1 és a 3:0, közel volnék ahhoz, hogy egyezzek vele! Ugyanis mindkét kedvencem nagyon silányan áll a bajnokságán, a Real fényévre lehagyta Messiéket, az Ágyúsok meg kiestek a BL-ből. Nem is csoda, hisz négy góllal a hálójukban kezdték a visszavágót a Milan ellen, ennek ellenére majdnem sikerült a lehetetlen. Már az első félidőben három góllal vezettek, de aztán elfogyott a puskapor. De ez a 3:0 is nagyon szívmelengető, mert úgy néz ki, hogy Wenger legénysége végre „rátalált” a kellő játékformára. S mivel ismét esélye van, hogy megkaparintsa a negyedik, BL-be vezető helyet, a francia edző egy kicsit könnyebben lélegezhet. De az igazi mondanivalóm a Barcelona 7:1-je! Különösen az volna, ha a hosszabbítás utolsó percében nem kapják azt az egy gólt.

Dettre Andrásnak, pontosabban mondva Andrew Dettrének (mert csak így ismerik, de nagyon jól, Ausztráliában!) köszönhetjük, hogy egy gyönyörű negyed évszázadot töltöttünk az ötödik kontinensen, amelynek fiaival „tetemre hívhattam”, egy icipicit túlozva, az egész labdarúgóvilágot! Az „összekötő” (fociról van szó, nemde!?) pedig ez a lap volt, amelyben megjelennek Jegyzeteim! Levél érkezett, valamikor a hatvanas évek elején:

„Tisztelt Ferenc, a Magyar Szóból tudtam meg, hogy edző. Az itteni magyar csapatnak, a sydneyi St.George Budapestnek, melynek nem csupán nagy szurkolója vagyok, magyar vagy magyarul tudó játékosokra volna szüksége…”

Nem egyszer hangzott el, hogy a „örömök házában” nem az ágyakat kell cserélni, hanem a „dolgozókat”. Közéleti hetilap lévén, melyben ez a jegyzet megjelenik, nem nevezhetek a nevén éppen mindent. Egyébként is most nem a szexdolgozókról lesz szó hanem… miről másról, mint azt a cím is világosan mondja, a labdát lábbal kergetők bordélyának „kirendeltségeiről”. Ebben az országban ezek a klubok a második szintet képezik, melyben mellékesen hét vajdasági is van. Nem számíthatom ide, pedig egy kis történelmi romantikával a zimonyi Teleoptik és Bežanija is a Banovinához tartozik… legalábbis tartozott. De ha minden úgy megy, ahogy „ők” kívánják, akkor nemsokára Inđija is, akarja, nem akarja, a „Száva folyó alatt lesz”. Ópázova már ott van, mert hát hogy lehet a szerb labdarúgóközpont másutt, mint Belgrádban… Ha más nem, a „külvárosok” egyikében. Ha nem figyelnek oda kellőképpen ezek a politikusaink, nagyon hamar megtörténik, hogy Pétervárad is hirtelen csak egy kitolt védőegysége lesz a kalemegdani erődnek. Mindettől függetlenül az I. ligának nevezett verseny teljes egészében megfelel a címben lévő megnevezésnek!

Ne siess, úgysem kezdik el nélküled a hajnali misét! Ezt Vajda nagyapám mondta széles mosollyal az arcán nagymamámnak, aki évtizedeken át nem hagyott ki egyetlen hajnali misét sem a kanizsai nagytemplomban. Kell akkor mondanom, hogy milyen nevelést kaptunk?! Belőlem papot akart mindenáron csinálni… ez nem sikerült, de ministráns voltam évekig. Lányai közül kettő apáca volt.

Hogy egyetlen olvasó se maradjon kétségek között ezzel a törvénnyel kapcsolatban: ez az angol eredetinek („if anything can go wrong, it will”) a magyar megfelelője: ha valami elromolhat, az el is romlik. Ezt egy pilótakapitány találta először kimondani, vagy talán le is írni, ami aztán szállóigefélévé vált. Én vagyok az élő tanú, hogy a törvény igaz, mert ha valami leeshet, vagy kieshet a kezemből – mérget vehetnek rá, le is és ki is esik! A baj csak az, hogy nekem nagyon nehéz lehajolnom, mert hihetetlenül messze van a padló, a szőnyeg! Na de nem ezért idézem ezt az aranyköpést, hanem sokkal komolyabb dolgok miatt. Az első, hogy Mourinho Realja ismét kapott egy nagy pofont a Barcelonától.