Amióta pár héttel ezelőtt elolvastam MagyarZó Pistike földrajzból kapott egyesének történetét, azóta a híreket hallgatva szinte minden nap eszembe jut:
„– És mivel érdemelted ki ezt a hatalmas egyest, Tepisti? – érdeklőde atata.
– Azzal, hogy nem tudtam felsorolni Szerbia határait.
De a fater azt mondta, hogy most az egyszer eltekint a fizikai zankcióktól, mert jelenleg még a legokosabb földrajztudósok se tudják erre a választ.”
Hát igen... Így akarunk mi az EU-hoz csatlakozni, hogy még ma sem tudjuk felsorolni a határainkat, miközben Koszovó már a negyedik születésnapját ünnepli. Éppen Koszovó függetlenségének napja előtt kaptak fricskát az albánok az észak-koszovói szerbektől, akik a kétnapos referendumon 99 százalékos arányban mondtak nemet a koszovói intézményeknek.
A referendumon – amelyet Belgrád és Prishtina, illetve az ottani ENSZ-misszió is ellenzett – arról mondhattak véleményt a részvevők, hogy elfogadják-e Prishtina fennhatóságát. Nem fogadják el, hiszen már négy éve, a koszovói függetlenség kikiáltása után Prishtinától teljesen külön működő, párhuzamosnak mondott, és nagyrészt Belgrád által finanszírozott intézményrendszert tartanak fenn, saját iskolákat és egészségügyi intézményeket – a mi pénzünkből. A referendumot négy község polgármestere szervezte meg, egyes szerb ellenzéki pártok támogatásával, egyesek szerint azok bujtogatására. Néhányan tudni vélik, hogy ez Vučić, Koštunica vagy Konuzin referenduma. A referendumot viszont Belgrád és Prishtina is ellenezte, s később mindkettő jogilag semmisnek kiáltotta ki. A nemzetközi közösség sem fogja elfogadni – annak ellenére, hogy Oroszország figyelmeztet, káros lehet a referendum semmibe vétele –, hiszen nem voltak állandó megfigyelők, nem tudni, hogy az emberekre nyomást gyakoroltak-e, vagy sem.
Mindennek ellenére a baj már megvan.
A népszavazásokkal a politikusok nem ritkán visszaélnek, és ebben az esetben is ennek vagyunk a szemtanúi. Ez történt 1998-ban is, amikor az ország vezetése ránk hárította a döntés jogát/kényszerét arról, akarjuk-e külföldi képviselők részvételét a koszovói kérdés megoldásában. Akkor a népszavazáson részt vevők mintegy 95 százaléka nemmel válaszolt. A referendum után azonnal drasztikus szankciókat vezettek be Szerbiával szemben. Ezt követően pedig elmélyült a koszovói válság, a referendum eredménye viszont feljogosította a radikálisokat és a szocialistákat arra, hogy a hazai politikai színtéren véghezvigyenek mindent, amit „a haza érdekében” szükségesnek tartottak...
Mi lesz ezek után Észak-Koszovóval?
A népszavazást elítélte mind Belgrád, mind Prishtina, mind az ENSZ koszovói missziója, de az Európai Unióból érkező üzenetekből is azt lehetett leszűrni, hogy Brüsszelben nem örülnek a szerb államiság napján megszervezett szavazásnak. Ha a referendum nem lett volna sikeres, akkor a négy polgármesternek erkölcsi kötelessége lett volna lemondani, és megkezdődhetett volna Észak-Koszovó integrációja. De nem ez történt. Nemet mondtak a koszovói szerbek, és egyedül maradtak a NEM-mel, hiszen azzal, hogy megtagadták a koszovói intézmények elismerését, egyúttal a Belgrád és Prishtina közötti tárgyalásokat is megtagadták, és fricskát mutattak Belgrád felé, ahonnan pénzelik őket. Milyen gazdasági és politikai fenntarthatósági stratégiára épít Észak-Koszovó? Kire számítanak? Oroszországra? A közelgő szerbiai választásokra és azoknak az ellenzéki pártoknak a győzelmére, amelyek nem kérnek az EU-s integrációból?
Mi lesz ezek után Szerbiával?
Belgrád most attól tart, hogy a referendum kedvezőtlenül hat az uniós integrációnkra, de abban biztos lehet, hogy jócskán visszaveti a Brüsszel által szorgalmazott, folyton akadozó Belgrád–Prishtina-párbeszédet. December óta, amikor Szerbia nem kapta meg a tagjelölti státust, semmi fontosabb nem történt sem a Belgrád és Prishtina közötti tárgyalásokat illetően, sem a szerbiai politikai életben, kivéve, hogy Slavica Đukić-Dejanović, a parlament elnöke a közelmúltban megállapította: „a képviselőházban elfogadott, európai mércékkel összhangban álló nagy számú jogszabály miatt Szerbia az európai integrációs folyamat bajnokának számít”. Hát majd meglátjuk február 27-én...
Mindenesetre az nyilvánvalóvá vált, hogy nem a hivatalos Belgrád parancsol az észak-koszovói szerbeknek és azok vezetőinek, csak pénzeli őket.
Több elemző szerint az integrációs folyamatokra nem vet nagy árnyékot a népszavazás, mert Belgád időben elhatárolta magát tőle. Mindenesetre nem tolta előre a szekerünket, az biztos. Belgrád megakadályozhatta volna a referendum megtartását azzal, hogy nem pénzeli a községeket tovább, vagy feloszlatja a törvényellenesen működő önkormányzatokat. Ezzel pedig az EU-ban is tisztában vannak.
Mi lesz velünk?
Amennyiben február 27-én sem kapjuk meg a tagjelölti státust, érdemes lenne elgondolkodniuk a szerb pártoknak milyen politikai szlogennel indulnak a választásokon, hiszen akkor már az újszülöttnek is egyértelmű lesz, hogy a Koszovó is, és az EU is politikai irányelv tarthatatlan. Meddig lehet ezt a skizofrén helyzetet fenntartani? Meddig lehet két lovat megülni és meddig lehet háttérbe szorítani mindent, ami az ország fejlődését szolgálná, csak azért, mert míg a koszovói helyzetet nem oldottuk meg, addig minden másnak háttérbe kell szorulnia? Ha ezen nem változtatnak, akkor fizetjük továbbra is az észak-koszovói párhuzamos intézmények működését, mint ahogyan fizetjük ennek a káros népszavazásnak az árát is, szépen araszolunk vissza a sötét kilencvenes évekbe, és gyermekeink továbbra is egyeseket hoznak majd haza földrajzból, s ezt még csak nem is szankcionálhatjuk, hiszen azokat a politikusokat sem büntettük, akik mindezért hibáztathatóak.
Olvasd a Képes Ifjúságban:


A hétvégi számban két kollégám is írt internetes tapasztalatairól, egyrészt arról, hogy a rendszer megfigyeli a felhasználók napi rutinját, kapcsolatait, profilt készít, másrészt arról, hogy mi történik, ha valaki gyanútlanul rákattint egy ablakra.
Mindenkinek megvan a maga története. Engem mostanában a gmail levelezés tolakodó figyelmessége zavar. Évek óta használom a címet, de csak az utóbbi hónapokban jutott eszükbe másnaponként megkérdezni, hova leszek a bánattól, ha elfelejtem a jelszavamat, mi sem egyszerűbb: adjam meg a saját érdekemben a mobilszámom, a nevem, a címem, a jelszavam. Na ne. Különben is rátetováltattam a …
Nemrég egy külföldi utam repülőgép-helyfoglalását intéztem. Mit ad isten, még be sem fejeztem a levelet, felcsapódódott egy sáv, rajta villogott az egyik légitársaság összes ajánlata azon a vonalon és azon a nyelven, amin éppen írtam.
Ennél is vadabbul akartak segíteni a múlt héten. Egy szöveget küldtem, egy rövid válasszal. Hogy hova és mit, azt a Nagy Testvértől megtudhatják, mert a hálózat agya tökéletesen működik, míg mi csak halandók vagyunk. Nyomtam a küldés gombot, mire elém vágódott egy ablak, amely ékes magyarsággal figyelmeztetett, hogy a szöveget, amit a levélben említettem, elfelejtettem csatolni!
Lepöccintettem az ablakot, mint legyet az ablakpárkányról. Csak azért is elküldtem így. Majd újra, csatolva. Aggódjon értem a halál, ne a rendszer.
Vajdaságban: ma felhős idő lesz, eső, zápor, zivatar egyaránt lehet, sőt felhőszakadás is. Gyenge délkeleti szél fúj. A hőmérséklet reggel 15 és 17, nappal 18 és 20 fok között mozog.
Az ország területén: túlnyomórészt borús időtől tarthatunk, a reggeli órákban északon és nyugaton esővel, záporral, mennydörgéssel, majd ez napközben az ország többi részére is kiterjed. Az esti órákban nyugaton és délen csökken a felhőzet és megszűnik a csapadék. Mérsékelt délnyugati szél fúj. A hőmérséklet reggel 12 és 17, napközben 16 és 22 fok között alakul.
Távolabbi előrejelzés szerint: szerdán és csütörtökön változóan felhős, hűvösebb idővel számolhatunk, ismétlődő esővel, záporral. Csütörtökön este nyugaton és délen csökken a felhőzet és megszűnik a csapadék. Pénteken és szombaton mérsékelt felhősödés, melegebb várható.
Európában: ma szomorkás időre kell felkészülni a kontinens középső és nyugati részein, az Appennini- és a Balkán-félszigeten. Helyenként kiadós csapadék hullik. Franciaország déli részén és a Mediterráneum nyugati felében erős, időnként viharos erejű szél fúj. A leghűvösebb főváros Dublin, mindössze 17 fokos maximális hőmérséklettel, a legmelegebb viszont, ami ritkán történik meg, Moszkva 28 Celsius-fokkal.
A Balkán-félszigeten: ma változékony lesz az időjárás, több helyen eső, zápor alakulhat ki, csak a legdélebbi részeken lehet napsütésre számítani. A nappali hőmérséklet 18 és 26 fok között mozog.
1447
Szent Rita ünnepe, akit a kétségbeejtő helyzetbe került emberek, az anyák és a meddők védőszentjeként tisztelnek.
1867
Kossuth megírta híres Cassandra-levelét, amelyben a kiegyezés ellen tiltakozott.
1879
Ferenc József magyar király jóváhagyta a magyar nyelv oktatását.
1885
Meghalt Victor Hugo francia költő, regény- és drámaíró.
1907
Megszületett Laurence Olivier világhírű Shakespeare-színész és rendező. Ismertebb filmjei: A Bounty; A hazárdőr; Drakula, A Názáreti Jézus I-II; Maraton életre-halálra; Angliai csata; A Manderley-ház asszonya; Lady X válása. Shakespeare filmadaptációi: V. Henrik, Hamlet, III. Richárd.
1924
Megszületett Charles Aznavour, örmény származású, francia színész, zeneszerző.
1927
Budapesten megszületett Oláh György, magyar származású, Nobel-díjas kémikus.
1940
Megszületett Polgáron Pécsi Ildikó Jászai Mari-díjas színésznő, komika. Ismertebb filmjei: Linda; Indul a bakterház; A koppányi aga testamentuma; Herkulesfürdői emlék; Mese habbal; Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?; Az aranyember; Pesti háztetők; Eszpresszóban.
1974
Megszületett Ónodi Henrietta, olimpiai bajnok tornásznő.
1455
Angliában kezdetét vette a "rózsák háborúja", amely két uralkodóház, a Lancaster (jelvénye a piros rózsa) és a York-ház (jelvénye: fehér rózsa) közötti trónharc, illetve a mögöttük álló főnemesi pártok csatározása volt.
Esküvőbe „csöppent” tíz métert zuhanva egy házasságkötő terem padlásáról egy férfi Németországban és épp a menyasszony lába előtt terült el, aki sokkot kapott.
Az eset Unterfrankenben történt, a padlás padlózata nem bírta el a 20 éves Stephan Pfeifert, aki részegen ment fel, mert szerette volna kialudni mámorát egy csendes zugban. A férfi esését valamelyest felfogta egy balkonkorlát, így megúszta a zuhanást csípő- és bordatörésekkel.
A menyasszony, Anett Friedmann is szerencsés, mert ha kicsit előrébb áll, a férfi a halálát is okozhatta volna, így csak a hangulatot csapta agyon – adta hírül az austriantimes.at című osztrák hírhonlap.