Előttünk a jégözön?!

Hogy valahol iszonyatos mennyiségben (fel)halmozódott, arra az a tény is utalt, hogy Újvidéknél a megfigyelt egyhetes időszakban 2,7 métert áradt a Duna, február 11-én +110, míg 18-án +380 centimétert mutatott a vízmérő. Ugyanebben az időszakban a bezdáni, az apatini, a gombosi és a palánkai vízmérők kivétel nélkül csak kis – heti viszonylatban 20–30 centis – vízszintingadozást mutattak, számottevő áradást egyik vízmérő sem jelzett. Ilyen nincs, és soha nem is volt. Legalábbis jégmentes vizek esetében ilyesmi nem fordulhat, és soha nem is fordult elő. Ezért csakis jégdugó kialakulásával magyarázható.

A jégdugó kialakulásának vélt helyére utal, hogy az újvidékihez hasonló „dudor” látható a slankameni vízmérőn nyert értékek grafikus ábrázolásán is. Azzal, hogy itt a Duna vízszintje továbbra is emelkedik, a legutóbbi mérések 46 centis áradást mutattak. Ilyen nagy méretű vízszintemelkedésre legfeljebb a nagy tavaszi áradások alkalmával szokott sor kerülni, márpedig az most szóba sem jöhet. Zimonynál viszont csupán kis vízszintingadozásokat mértek. Tehát nagyjából adva van, hol kell(ene) keresni azt, ami a víztömegek áthaladását lassítja.

Évszázadosnál is hosszabb ideig tartó megfigyelések és mérések bizonyítják, hogy Újvidék sohasem volt kitéve a jeges árvizek veszélyének. Ezt azzal magyarázták, hogy a mederszelvény lehetővé teszi a jégtömegek gyors áthaladását, a város alatti folyószakasz pedig morfológiai tulajdonságai miatt alkalmatlan jégdugó képződésére. A most tapasztalható jelenségek – valamint az a tény, hogy szombatról vasárnapra következett be az első apadás – arra engednek következtetni, hogy a város után következő folyószakasz morfológiai tulajdonságai már nem a régiek.

Ha figyelembe vesszük, hogy 1984 óta az ideihez hasonló jégjelenségekre nem volt példa a Duna itteni szakaszán, akkor az illetékeseknek végig kellene zongorázniuk mindazokat a változásokat, amelyek ebben az időszakban a kérdéses folyószakaszon végbementek. Elsősorban a bal parti ruganyok kiépítéséről és az ezek következtében kialakuló zátonyképződésről van szó. Efölött viszont nemcsak Újvidék és Slankamen kapcsán, hanem teljes folyóhosszban is el kellene merengeniük, hiszen a nyolcvanas években végrehajtott ruganyépítések nyilvánvalóan hátrányosan befolyásolták a jégtömegek áthaladásának sebességét. A korábban simán átutazó jeget a Duna bizonyos szakaszai mindinkább marasztalják. Ez azonban nem csak a ruganyokon és a zátonyokon múlik.

Az elmúlt napokban Újvidék polgárai szokatlan jelenségnek lehettek szemtanúi. Míg a vasúti hídtól hegymenetben állójég alakult ki, addig a híd alatti két-három kilométeres folyószakaszon – a parti kis torlaszokat leszámítva – a víz jégmentes volt. Ez elsősorban a híd jégmarasztaló képességeivel magyarázható. Megépítése óta ugyanis még nem volt jégzajlás a Dunán – eddig csupán hajóforgalmi gondokat idézett elő, hiszen a hídlábak közötti hajóút sokkal keskenyebb a Prágai Egyezmény által előírtnál –, most azonban kiderült, hogy a jégtömegek áthaladását is fékezi. Idegenforgalmi szempontból azonban akár hasznos is lehet.

Szombaton a kora délutáni órákban ugyanis a hídlábak körül szakadozni kezdett az állójég, és a Duna teljes órán át úgy festett, akár a gleccser. Lassan, ráérősen, lomhán útjára indult a parttól partig terjedő jégmező. (Aki nem látta, fél emberöltő elmúltával ismét lehet rá esélye.) Aztán a hídlábakon megtöredezve lassan beborította a kanyarulat addig jégmentes vízfelületét. Közben a parti torlaszok is töredezni kezdtek, a lazuló jégpáncél réseit pedig kásás jég töltötte ki. A jégjelenségek e legkevésbé ártalmasnak tűnő formája – a szakértők állítása szerint – igen veszélyes lehet, hiszen sajátságos tömítőanyagként kitöltheti a jégdugók réseit, tovább csökkentve azok vízáteresztő-képességét.

Ezzel egyidejűleg a Köves víkendtelepülésnél – nyolc kilométerrel a város felett – ekkor már a jégjelenségek végét sejtető mindössze 10–30 százalékos jégzajlás volt.

A partijég és a part menti torlaszok azonban figyelmeztető és okító képet festettek. Sodronyokról és láncokról letépett pontonok, elragadott csónakok, jégbe szorult jachtok… Azok tulajdona, akik nem tudták, hogy a Duna olykor – nagyjából negyedszázadonként – jeget is szállít.