(Fotó: Molnár Edvárd) Két hónapja, séta közben hallottam egy öt éves kisfiút méltatlankodni: „Anya, miért ezeket a csúnya embereket reklámozzák?” Gondolkodtam, hogy én erre mit tudnék válaszolni, amivel nem „vágnám el előtte” a nagy politikai vezetőinket. Lesz még ideje rájönni dolgokra, majd ő eldönti, mi lesz a véleménye a politikáról, a politikusokról.
Akkor még azt sem tudtuk, mikor választunk, de már tele voltak a plakátolható felületek a pártszínekben pompázó hirdetésektől. Ma már tudjuk, hogy várhatóan március 11-én írják ki a választásokat, május 6-án pedig voksolunk. Vagyis, a kampány március11-én kezdődik. Hivatalosan. A valóság viszont az, hogy már tart egy ideje.
A nagyobb településeken erőteljesebben simogatja arcunkat a kampány előszele, több a pénz, így előbb beindult a cirkusz – építenek, felújítanak, abbahagyják az építkezést, újat kezdenek, másképp, jobban, régebbit akarnak építeni, a hónapok vagy évek óta álló építkezésekre rádobnak néhány kanál maltert, alapkövek röpdösnek (persze nem szó szerint) és már minden sokkal jobb megvilágításba kerül.
Az épít, akinek van miből. Akinek nincs (értsd: épp nincs hatalmon, nem ő osztja le, és szét a pénzt), az már tudja, hogy a mostaniak mit rontottak el, ő mit csinálna másképp, és persze jobban. Természetesen sokkal igazságosabban osztaná el a pénzt, jutna mindenkinek, a szakmaiságot tarja majd szem előtt és nem a párthovatartozást – csak szavazzunk már rá, majd ő megmutatja, hogy valóban a nép a legfontosabb, ő(k) csak értünk él(nek).
Akinek van, még ha kevés is, annak van mit osztogatnia. Azok a pártok, amelyek az egészségügyben kádereztek, most ingyenesen mérnek vérnyomást és vércukorszintet. Akik megtehetik, azok a lehető legnagyobb médiafelhajtás mellett utalnak át pénzt egy leégett családi ház felújítására, hetente utcát adnak át, megnyitnak egy építkezést itt, egy gyárat ott, egy másikat amott. Elég sok csak papíron létező gyárunk van, virtuális munkahelyek ezreivel, 120-szal közlekedő vasúti szerelvények, autópálya-átadás, kerülőút, és még sorolhatnánk. Közben pedig (csendben, szinte suttogva) a nagy tervek után elhangzik a nagybetűs mondat. „Ez az év a tavalyinál is nehezebb lesz – csak jövőre várható enyhe gazdasági javulás.” Ismerős, nemde? Négyévente újra és újra ezt halljuk.
Mi akkor járnánk jól igazán, ha állandóan választási kampány lenne, mert akkor minden percben tudnánk pontosan, milyen magas a vércukorszintünk, a vérnyomásunk... Természetesen nem az egészségügyi akciókkal van bajom, hanem azzal, hogy ez három és fél évig nem érdekli a politikusokat – de az egészségügyben burjánzó korrupció, a pökhendi orvosok, a sorban állás sem –, hanem csak most. Ezek azok a napok, amikor egyre fontosabbá válunk, most hirtelen fontos lesz a vegyi üzemek mellett élők testi és lelki épsége, a családunk jóléte is.
De kik is azok, akik a szavazatainkért sorban állnak? Egyik ismerősöm azt mondta, hogy ha ebben az országban lenne egy magával ragadó politikus, ő élete végéig kizárólag rá szavazna. Ez az ami, aki nincs a környezetünkben. A plakátok, de az előttünk álló politikai beszélgetős műsorok, a nagy kampányolás retorikája sem arról szól majd, hogy mit kellene csinálni, hanem arról, hogy mit nem kellene tovább. Mondjunk le Koszovóról, kicsit kelet, kicsit nyugat, ennek vagy annak kellene most esélyt adni, mert olyan rég azt szeretné. Vagy emeljük újra hatalomra azokat, akiket négy éve letaszítottak onnan, mert akik utánuk jöttek, még rosszabbak.
Ki volt az oktatásügyi miniszter nyolc éve? A vallásügyi? És a nagyberuházásokért ki „felelt”? Ugye, hogy elég nehéz megválaszolni ezeket a kérdéseket? Nem bővelkedünk karizmatikus politikusokban. Ha csak nem azokat nevezzük karizmatikusnak, akikről szinte mindenkinek eszébe jut valami.
Ki az a politikus, kinek állítása szerint újságírók szexuálisan zaklatták a birkáit? Ki az, aki mindent határidő előtt akar megépíteni? (Más kérdés, hogy ez nem sikerül neki.) Ki ígért ezer eurót minden szerbiai lakosnak az ingyenrészvényekből? Melyik politikusunk az, aki az utcára sem teszi ki a lábát anélkül, hogy előzőleg ne győződne meg arról, hogy alkotmányos-e, amit tesz? Ezekre a kérdésekre szerintem többen tudják a választ mint az előzőkre, a miniszteresekre.
Csakhogy nem ilyen dolgokról kellene emlékezetessé válnia egy politikusnak. Volt egy valaki, aki ki merte mondani, hogy nem ártana dolgozni, véget vetni az alvilág uralmának, de a politikusoknak is magukba nézni, saját házuk táján is söprögetni... Sehogyan sem illeszkedett be ebben az egyszólamú szürkeségbe. Tudjuk, mi lett a vége – az életével fizetett ezért.
Nem könnyű egy olyan politikai közegben megtalálni a helyünket, ahol egy gyilkosnak megkegyelmez az államelnök. Igaz, hogy médiasztár az érintett – viszik is az önéletrajzi könyvét mint a cukrot – és ez már elég indok arra, hogy a belügyminiszter a sztár frissen kiadott útlevelével fényképezkedjen. A mai Szerbia egyeseknek azt üzeni, hogy tévedett, amikor egy 28 éves francia fiatalember gyilkosait olyan börtönbüntetéssel sújtotta, amilyennel – túllőtt a célon, ezért most a bíróság a felére csökkenti az előző ítéletet. Még ha ezeknek a dolgoknak látszólag semmi közük sincs az előttünk álló kampányhoz, akkor is kihathatnak a jelenlegi nomenklatúra megítélésére, a kampány során viszontláthatjuk, -hallhatjuk majd még ezeket a dolgokat is.
A választási kampány hivatalos kezdetéig van még néhány hét. Lehet viszont, hogy már most elkezdhetné mindenki magában összegezni a mögöttünk álló nem egész négy évet. Mert a kampányban a röpködő sár vagy adott esetben a rózsaszín felhők miatt megtörténhet, hogy nem látjuk majd a lényeget.
Olvasd a Képes Ifjúságban:
(fotó: Beta/AP)
(fotó: AP)
(fotó: Beta/AP)
A mai középkorúak generációja valamiféle megszokásból még udvariasan, csöndben végighallgatja a hosszúra nyújtott szónoklatokat, megnyitóbeszédeket. A mostani általános iskolások és középiskolások viszont egyszerűen nem tolerálják azt, hogy valaki hosszasan ,,szövegel'' a színpadon vagy a szónoki emelvényen. Egy perc után elkezdenek egymás között pusmogni, halkan beszélgetni, türelmetlenül fészkelődnek, mocorognak a helyükön. Unatkoznak, mégpedig látványosan.
Persze amikor arra gondolok, hogy végigálltam már sokadmagammal olyan kiállításmegnyitót, amelzen a nyugalmazott egyetemi tanár 42 (!) percig olvasta fel a szövegét, s többet megtudtunk a méltató életéről, mint a művész munkásságáról, akkor azt mondom, igazuk van a fiataloknak, hogy nem hajlandók az üres szócséplést végighallgatni, s ennek nem túl udvariasan hangot is adnak. S bizonyára ugyanígy vélekednek mindazok, akik kénytelenek voltak hosszúra nyújtott politikusi okoskodásokat végighallgatni (s egy bizonyos életkoron felül mindenkinek kijutott már ebből). Másrészt viszont riasztó is ez a fiataloknál tapasztalható türelmetlenség. Term;syetesen megvan erre a magyarázat: a mai ifjú nemzedék ahhoz szokott hozzá, hogy a tévében őrületesen pergő képekkel, maximum három percben értesül a világ eseményeiről. Ha valami ennél hosszabb, már elkalandoznak gondolatai, szétszóródik a figyelme. Ez felületességre is szoktat, mert 3 percben nincs idő elmélyülni a dolgokban. Persze, ezzel megfosztják magukat attól a csodálatos érzéstől, amelyet akkor élünk át, amikor egy fotelben kucorogva egész délutánra elmerülünk egy izgalmas regény olvasásában.
Vajdaságban: ma túlnyomórészt napos, meleg időjárás lesz. Gyenge vagy mérsékelt északi szél fúj. A hőmérséklet reggel 7 és 9, nappal 24 és 26 fok között mozog.
Az ország területén: túlnyomórészt napos melegebb idő lesz. Dél körül a Homolje-hegység térségében átmeneti felhősödés előfordulhat. Gyenge északnyugati szél fúj. A hőmérséklet reggel 5 és 12, napközben 21 és 26 fokközött alakul.
Távolabbi előrejelzés szerint: vasárnap még marad a túlnyomórészt napos, meleg időjárás, hétfőn azonban Vajdaságban mérsékelt felhősödés, az ország többi részében változékony idő, eső, záporeső várható, gyenge délkeleti szél kíséretében. Kedden változékony idő lesz, esővel, záporral, zivatarral.
Európában: szombaton a kontinens nyugati felében sok helyen lesz eső, záporeső. Változékony idő várható Kelet-Európában is. A leghűvösebb északnyugaton lesz, alig 10-15 fokkal, míg a legmelegebb a Kelet-európai síkságon lesz, ahol a hőmérséklet 30 Celsius-fok körül mozog majd.
A Balkán-félszigeten: ma változékony lesz az időjárás, több helyen eső, zápor várható, mérsékelt északkeleti széllel. A csúcshőmérséklet 21 és 27 fok között mozog.
1893
Megszületett Bajor Gizi színésznő.
1958
Megszületett Budapesten Bubik István Jászai Mari-díjas színművész. Ismertebb filmjei: Az ember, aki nappal aludt; A kanyaron túl; A halálraítélt; Katona József: Bánk bán; Nyolc évszak; Az óriás; Vérszerződés.
1939
Megszületett Győrben Izsóf Vilmos magyar színművész. Ismertebb filmjei: Hoppá; Nyolc évszak; Mata Hari; A Cárné összeesküvése; A Löcsei fehér asszony; Forró vizet a kopaszra!; Utazás Jakabbal; Az Oroszlán ugrani készül.
1962
Megszületett Kerekes József magyar színész, a Budapesti Kamaraszínház társulatának tagja. Ismertebb filmjei: Némó nyomában - szinkron; Hotel Szekszárdi; Vadkörték - A tihanyi kincsvadászat; Von Trier száz szeme - narrátor; Capitaly; Szegény Lázár.
1975
A japán Junko Tabei megmászta a Mount Everestet, így ő lett az első nő aki feljutott ide.
1994
Meghalt Jacqueline Bouvier Kennedy (lánynevén: Jacquline Lee Bouvier), John F. Kennedy felesége.
1995
Meghalt Páskándy Géza költő, író, színműíró (Piros madár, Hány az óra, Vekker úr?).
1568
A kálvinizmus bevezetése után a katolikus Stuart Mária skót királynő Angliába menekült, ahol I. Erzsébet angol királynő elfogatta és börtönbe vetette.
1825
Párizsban 64 éves korában meghalt Claude Henry de Rouvroy, Saint-Simon grófja, francia társadalomfilozófus, a róla elnevezett szocialista saint-simonizmus mozgalom megalapítója. Művei: "Az európai társadalom újjászervezéséről", "Az új kereszténység".
1861
Megszületett Nellie Melba ausztrál operaénekesnő, aki korának kimagasló koloratúr szopránjaként nagy népszerűségnek örvendett.
Akkora pofont adott magának egy nő Kínában egy szúnyog miatt, hogy a fél fülére megsüketült.
A szúnyog a 38 éves asszony fülénél döngicsélt, ő pedig agyoncsapta ugyan, ám a győzelem „pirruszi” volt, nagy árat fizetett az önfülesért. Olyan erővel és szerencsétlenül csapta meg magát, hogy fülében a hirtelen bepréselődött levegőtől kritikus szintre nőtt a légnyomás és megrepedt a dobhártyája.
„A szúnyoggal végeztem ugyan, de azon az oldalamon most semmit se hallok” – idézte a nőt az austriantimes.at című osztrák hírhonlap.