„A saját kezemben van a sorsom”

Újév óta állandó játéklehetőséghez jut egy Premier League-es csapatban. Milyen érzés ez?
– Nagyszerű érzés, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem az, de tulajdonképpen erre készültem egész életemben, és szerencsére be is következett. A tavalyi szezon során már sikerült bemutatkoznom, a Premier League-ben, az FA-kupában és a ligakupában is játszottam pár meccset, de ilyen hosszú sorozat – végigvédtem a januárt – még nem volt. Nagy büszkeséggel is tölt el tulajdonképpen, és remélem, hogy minél tovább tudom ezt a sorozatot nyújtani, minél tovább tudok a kapuban maradni.

Kifejezetten jó eredményeket értek el az újév óta tartó időszakban, elmozdultak a táblázat utolsó helyéről. Hogy érzi, mitől javult fel ennyire a csapat teljesítménye?
– Nehéz erre válaszolni, már a december 31-i meccsen, amikor 1:1-re zártunk a Wolverhampton ellen, is jól játszottunk, voltak biztató jelek, és valami miatt összeértek a játékosok, kijött az akarat, vagy csak rájöttünk, hogy milyen helyzetben vagyunk. 4-én volt az Everton elleni meccs, és az egy óriási fegyvertény volt, hogy ott tudtunk nyerni, óriási lökést adott a csapatnak. Talán a Gary Cahill, a volt középhátvédünk körüli huzavona, majd a Chelsea-nek való eladása, a kérdés, hogy kivel is pótoljuk, az, hogy őt elvesztettük, plusz motivációt adott a csapatnak. Eddig is mindent megtettünk annak érdekében, hogy ne ilyen szituációban legyünk, de valami miatt ebben a januári időszakban összepasszoltak a dolgok, elkezdtük gyűjtögetni a pontokat. Nem vagyunk még teljesen jó pozícióban, nagyon-nagyon fontos lenne, hogy a továbbiakban is ilyen jól, keményen védekezve, és továbbra is ilyen bátran játszva pontokat szerezzünk. Volt pár meccs újév után, amik kifejezetten fontosak voltak, amelyekre összekaptuk magunkat, nagyon nagy erőt adott a Liverpool és az Everton elleni győzelem, megnövelte a csapat önbizalmát, sokat tudtunk ezekből a sikerekből meríteni és talán el is hittük azt – ami a szezon első felében talán hiányzott –, hogy bármelyik csapattal fel tudjuk venni a versenyt és bárki ellen képesek vagyunk pontot, pontokat szerezni.
Azt, hogy az én szerepem mekkora volt ebben, nem tudom megmondani, meghagyom másoknak, hogy megítéljék. Szeretném azt hinni, hogy jól teljesítettem, és mindent megteszek a minél jobb eredmények elérése érdekében. Azt gondolom, hogy nekem más feladatom nincs is, mint hogyha szerephez jutok a továbbiakban is, akkor ugyanezt tenni.

Az európai topbajnokságok közül az angol tűnik a legkiegyensúlyozottabbnak, bármelyik csapat győzhet, avagy veszíthet bármelyik együttes ellen – pl. Spanyolországban vagy Olaszország erre sokkal kevesebb esély és példa van. Ön szerinte ez minek köszönhető?
– Azt nem tudom, hogy ennek mi lehet a pontos oka, de az biztos, hogy a csapatok mind nagyon felkészültek és az angol klubok pénzügyi lehetőségei átlagban jók az európai csapatokhoz képest, illetve van a Premier League-nek egy olyan vonzereje, ami miatt a legjobb játékosok idejönnek játszani. Egyetértek azzal, hogy iszonyatosan tömör a bajnokság, hogy bárki meglepetést okozhat bárki ellen, az, hogy hogyan dőlnek el meccsek és hogy milyen milyen gólkülönbséggel, nagyon kicsiken múlik. A meccsek 80 százaléka nem egyértelmű, még ha az eredmény azt is mutatja. Úgy gondolom, hogy tempóban, vagy legalábbis erőnlétben mindegyik csapat fel tudja venni a versenyt a nagyokkal, de a nagycsapatok azért állhatnak jobban, mert több klasszissal, több jó játékossal rendelkeznek. Ám ez külön motivációt jelent a kisebb csapatok számára, hogy ezeket a játékosokat megfogják, és mindenki tudja, hogy a világ legjobb bajnokságában – ezen biztosan sokan, sokat vitatkoznak – szerepelnek, és tudja magáról mindegyik futballista, hogy ő is van olyan jó, hogy kiegyenlített párharcot vívjon ezekkel a sztárokkal.

Hogy érzi, mire lehetnek képesek a szezon hátralévő részében? Milyen célokat tűzött ki maga elé a csapat?
– Ha a szezon elején elkezdtük volna a pontgyűjtést, akkor nem az lett volna a cél, hogy a kiesést elkerüljük, mert most, abban a helyzetben, amiben vagyunk, ez az alapvető cél. Fontosak a következő hetek, szombaton a Norwich Cityhez látogatunk, utána a Wigant fogadjuk, ez a két meccs akár meg is határozhatja, hogy hogyan fog a szezon második fele alakulni, hiszen ez a két együttes ellen jó eredményre lehetünk képesek. Azt gondolom, hogy minél előbb elkerülünk a kiesőzóna közeléből, annál fölszabadultabban és annál nagyobb önbizalommal tudunk majd játszani. Ha tartani tudjuk a mostani formánkat, bármi elképzelhető, még az is, hogy az első tízben végezzünk.

A sportsajtó és a szakportálok elismerően beszélnek Önről. A goal.com Önt választott az Arsenal elleni mérkőzés legjobbjának, edződ is elégedettnek tűnik a nyilatkozatai alapján. Te hogyan értékeled a teljesítményed? Owen Coyle mondott-e valamit arra vonatkozóan, hogy mire számíthat az elkövetkező időszakban?
– Nem nagyon nézem a magamról szóló híreket és nem is tulajdonítok nagy fontosságot nekik, de természetesen eljutnak a fülembe a családtagokon, barátokon, újságírókon keresztül. Az edzőm ugyanazt mondja nekem is, amiket a nyilatkozataiban kijelent, úgy gondolom, hogy elégedett a teljesítményemmel, amit az is mutat, hogy én védtem az Arsenal ellen. Bevallom, hogy azt, hogy a különböző szaklapok, portálok hogyan értékelnek, nem szoktam nézni – persze jólesnek ezek az elismerő osztályzatok –, ennél sokkal fontosabb, hogy Owen Coyle mit mond. Számomra az a legfontosabb és ez kell, hogy a szemem előtt lebegjen, hogy ezt a teljesítményt tudjam hozni minden meccsen és akkor a csapat is jól tud szerepelni. Ha ez így lesz, és a csapat is gyűjtögeti a pontokat, akkor remélem, hogy sokáig a kapuban állhatok majd. Egyelőre úgy érzem, hogy a saját kezemben van a sorsom.

Jussi Jääskeläinennek, a Bolton eddigi első számú kapusának sérülése is közrejátszott abban, hogy a kapuba került, és a lehetőséget meg is ragadta. Ő az egyik legtapasztaltabb róka a Premier League-es kapusok közül. Vele milyen a kapcsolatot, mennyire segíti a munkáját?
– Jussi egy nagyon tapasztalt, nagy tudású kapus. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden nap összejárok vele és hogy a két család sok időt tölt együtt, ugyanakkor nagyon jó a viszonyunk, és ha tanácsot kérek tőle, vagy egy szituációban a véleményére vagyok kíváncsi, nagyon készségesen segít mindig.