„Celeb már nem szeretnék lenni”

BIRKÓZÁS

2012. január 30., hétfő 0 hozzászólás

1988-ban, 23 évesen érte el pályafutása legjobb eredményét Sike András, aki a kötöttfogású birkózók 57kg-os súlycsoportjában olimpiai aranyérmet nyert Szöulban. A kétszeres vb-bronzérmes, Eb-második és -harmadik klasszis 30 éve áll a Ferencváros szolgálatában, reméli, a válogatottat nyolcan-tízen képviselhetik Londonban, és nem tartja elképzelhetetlennek a magyar birkózóaranyat sem.

Sike András

„A bátyám Egerben birkózott, így én is elmentem az edzésre, de eleinte nem tudtam, mit akarok. Jártam egy hónapig tréningre, de mivel imádtam a focit, néha úgy döntöttem, inkább a szerdai BEK-meccset nézem. Az edzőm válaszút elé állított: birkózom vagy tévét nézek. Egyszer-egyszer elcsábultam ugyan, de mindig visszatértem az edzőterembe” – mesélte Sike András, aki 1977-től az Eger SE, majd 1982-től az FTC sportolója volt.

„Két társammal együtt 1982-ben érkeztünk a Fradiba, ők pár hónap után hazamentek, én itt ragadtam. Jövőre lesz harminc éve, hogy a klub alkalmazottja vagyok. Úgy éreztem, bár kitűnhettem volna Egerben is, Pesten sokkal jobb körülmények várnak rám. A birkózás megtartott, mert jöttek a sikerek. Mindig előrébb tartottam a koromnál, ifistaként már junior bajnok lehettem, junior koromban felnőtt bajnok és válogatott voltam.”

Pályafutása során nyert Európa-bajnoki ezüstöt (1990), Eb-bronzot (1988), kétszer volt világbajnoki 3. (1989, 1991), pályafutása csúcsára 1988-ban Szöulban érkezett, ahol az 57kg-osok között olimpiai bajnok lett. A fináléban a bolgár Balovot győzte le meggyőző fölénnyel.

„Nagyon jól sikerült minden, a legszorosabb mérkőzésen is négy vagy öt ponttal nyertem. A mai napig emlékszem a győzelem pillanatára, amely sokkal nagyobb örömet okozott, mint az eredményhirdetés. Remek volt a szervezés, sokkal jobb, mint a négy évvel későbbi barcelonai játékokon. Bánom is, hogy előbb hazamentem, nem maradtam még egy hetet, így nem láthattam más magyar diadalt élőben.”

Az aktív sportolást 1995-ben fejezte be, úgy érezte, a folyamatos szabályváltozások nem kedveznek már neki.

„Barcelona után egyre többet kellett fogyasztanom, volt, hogy 70 kilóról kellett 57-re lemennem, ami sok erőmet kivette. Próbálkoztam más súlycsoportban, az sem jött össze. Ha láttam volna az éremszerzés lehetőségét, kitartok Atlantáig. De nem éreztem, hogy sikerrel járnék.”

Ugyan utána még néha-néha felrémlett benne egy-egy jól sikerült edzés után, hogy vissza is térhetne, sohasem tett érte komolyabb lépéseket.

„Teljesen más világ volt 20-25 évvel ezelőtt. Olimpiai bajnokként annyi meghívásom volt vidéki élménybeszámolókra, hogy heti 3-4 alkalommal is mentem. Az embereket valahogy jobban érdekelte az olimpia és a sport, bennünket jobban sztároltak. Most már celebek vannak, az meg nem szeretnék lenni.”

Sike már a londoni olimpiára figyel, tanítványai közül Bácsi Péternek és a legutóbb Pekingben ezüstéremig jutó, jelenleg sérüléséből felépülő Fodor Zoltánnak is van reális esélye a kvótaszerzésre.

„Áprilisban három egymást követő hétvégén még lesznek kvalifikációs versenyek. Ha 8-10 magyar ott lehet az olimpián, elégedettek leszünk. És úgy érzem, közülük akár aranyat is nyerhet valaki” – mondta Sike.

Rovat(ok):

Hozzászólások (0)

Csak semmi kishitűség

Joó Horti Lívia, az MNT oktatási bizottságának elnöke: a négyéves középiskolai szakkal könnyebben érvényesülnek fiataljaink – A magyar középiskolai hálózat kielégítő Művelődés