Vak vezet világtalant!

Akiknek jó az emlékezőtehetségük, talán még nem felejtették el, hogy nem is olyan régen a válogatott szégyenteljes Eb-selejtezője után Vladica Petrović lemondott. Senki nem sajnálta, senki nem sírta vissza, senkinek nem volt egy jó szava szakmai hozzáállásáról. Nem rohanták meg a klubok, sem itthon, sem a nagyvilágban. Majdnem úgy volt, hogy a sportújságírók megsajnálták, s békén hagyták. Persze nem az ő hibája volt, hogy megkapta a válogatottat. A felsülésért a szövetség a felelős!!! Egy ilyen milliomosokból összeállított válogatott keretet őrültség rábízni egy olyan emberre, aki önmagában sem hisz! Na de mi köze ennek a címhez?! Hát az, hogy a napokban őt választották meg a SZLSZ edzői szervezete elnökének! „Mindenki” rá szavazott! Igaz, a vajdasági edzők meg sem jelentek a gyűlésen, de ez sem változtatott volna a dolgon, hisz a déliek meg a fővárosiak mindig többségben vannak. Egy Petrović (Ljupko) elment (külföldre), s jött a másik – Vladica! Az előbbi legalább valami nagyot nyert a piros-fehérekkel – emlékeznek még az Európa-bajnokra meg Tokióra. Ő volt az edző… Egy jól értesült futballőrült a napokban a következőt mondta az BEK-döntővel kapcsolatban: A németek azt hitték, hogy az osztrák játékvezető „mégis német”, tehát nem kell rá „ügyelni”. Tévedtek! Ha ezt ki merném mondani a piros-fehérek „szervezett szurkolóinak” a gyűlésén, minden bizonnyal megkopasztanának! Tehát nem fogok elmenni semmilyen ilyennemű gyűlésre. Egyébként sem bírom a szervezettséget ilyen szinten, mégis, valahogy lenyelem őket a Partizan kosarazóinak a meccsein. Sajnos csütörtök este a meccs végén nagyon kiábrándultak voltak. S ki volt az, aki a gyűlésen bizonygatta, hogy miért éppen ez a Petrović most a legjobb elnöknek? Hát az a Đorić, aki az idén minden idők legrosszabb eredményét érte el az egyik fiatal szerb válogatottal, melynek játékosait kivette a klubokból, és majdnem egy évig „összetartotta” őket, hogy aztán a végén a selejtezőkben egyetlen pontot se nyerjen! Egyébként őt tartják – ott, a fővárosban – a szürke eminenciásnak! Ennél feketébbet nem is lehetne pingálni sem. Ennek ellenére fejet hajtanék az edzők szövetsége előtt, ha valamiképpen kiharcolnák tagjaiknak a minimális feltételeket a klubok kisisteneivel – elnökökkel és igazgatókkal – szemben. Mondjuk, egyszer megtiltanák a tagjaiknak, hogy ahhoz a klubhoz szerződjenek, amely megszegett minden szabályt! Más szóval, mivel ennek a klubnak nincs előírt licences edzője, nem vehet részt a bajnokságban! Ugye, mennyire más volna egyszeriben a viszony az edzők és a klubok között! De van-e merszük, tudnak-e élni a szövetség szabályaiban adott lehetőséggel, vagy abban a pillanatban ismét piros-fehérek lesznek, amikor cseng a telefon a Marakanából…


A kőkorszaktól a „miCoach Football”-ig

Jöttek, és nemcsak nézték, hogy mit csinálunk az edzéseken, hanem magnóra is felvették. Csodálkoztak azon, hogy én nem tiltottam ki senkit, és nem zártam be a stadion kapuit! Már csak ezért is csináltam – szinte minden héten – valami mást, hogy a tanulatlan bunkó edzőket teljesen megbolondítsam. Azt még nagyon könnyen megértették, hogy a válogatott játékosok az olimpiai előkészületeken kénytelenek voltak nagyon sok „keserű dolgot” lenyelni. Csak példának, volt egy olyan erőnléti edzés is, amikor százszor futottuk a 100 métert időre (10×10×100m)! A „talány” azonban sokkal hamarabb kezdődött, amikor minden játékos labdával futott – mondjuk 2×12, majd lassan növelve 2×28 percig. Futottak, de hogy? Mintha mindenki meccset játszott volna! Meggyőztem őket, hogy a Wembleyben játszanak. Hogy tele a lelátó, hogy csak Őtőle (minden egyes Ő-től) függ a meccs, és neki drukkol az egész stadion. „Fuss, cselezz, állj meg, mintha a falnak mentél volna, csússz be, ugorj fel fejjel, üldözzél valakit… Tőled függ a meccs, te vagy ma a döntő pillanatban a leghidegvérűbb… Senki nem tudja megmondani neked, hogy a 27. perc utolsó pillanatában milyen gyorsan kell vágtáznod, egyáltalán futnod, minden tőled függ… S gondolj arra, hogy milyen »gépkocsi« szeretnél lenni: Fityó (persze ott nem volt ilyen!) vagy Ferrari!” A lelátóról három játékost kísértünk kamerával. És néhány hasonló edzés után felvázoltam nekik a látottakat. Nem hinnék el, hogy mennyivel nőtt meg a teljesítménye majd mindenkinek a következő edzéseken! Ez fényévekkel előtte járt az átlagos klubedzéseknek, de ma nevetségesnek tűnhet és tűnik, és ezért hívom kőkorszaknak. Csak néhány példa: a Google olyan kocsit tesztel, melyben nincs, nem kell sofőr! Az Adidas olyan futballcipőt készít Messinek, melyben egy csip hihetetlen információkat képes tárolni hét órán keresztül. Éspedig a jegyzi a lövések erejét, minden fizikai tényezőt, melyeknek valami közük van a labdarúgáshoz. Lelki szemeim már látják, hogy hányszor gázolnak bele ebbe a cipőbe a védők, azzal a kiáltással, hogy „Mondd meg annak a hülye csukának, megkaphatja a »névjegyemet« is, ha éppen akarja!” Tehát a technika már annál is tovább lépett, amit a tv-közvetítések még a meccs alatt mutatnak, hogy mi minden történt a 90 perc alatt. Ki mennyit futott, hányszor lőttek kapura stb. Ez a cipőféleség csak azt nem mutatja, hogy hordozója csalja-e a feleségét! Fogadom, hogy nem is olyan sokára még ezt is kimutatják… De ha ez is meglesz, akkor arra is fogadok, hogy nagyon sokan nem lesznek hajlandók ezeket a lábbeliket használni, azzal a magyarázattal, hogy „az én privát életem, az én privát dolgom, és semmi köze a klubnak ahhoz, ehhez”. Giggs és mások nevei jelennek meg lelki szemeim előtt… Egyébként, akit a csodacipő érdekel, a világhálón a „miCoach Football” megjelölés alatt keresse.


Zajlik az élet a fővárosban

A „mindenek fölötti” sportlap a napokban azzal kezdett foglalkozni, hogy van-e bundázás a Szuperligában. Nem akarom leírni mindazt, amit a megkérdezettek mondtak, de egyet-kettőt idézni fogok, mert „ragyogó dolgokat” mondanak. Bekvalac: „Nincs bundázás a ligában.” Stepanović: „Nincs bundázás, csak »segítség« van.” Hogy ki segít kinek, az már nem ide tartozik.
Az „igazi” élet a két nagy klubban zajlik, de még milyen érdekesen. Prosinečki lapot változtatott, most már nem beszél a dupla koronáról, most a „jövő csapatát” építi. Ez még mindig jobb, a 10 pontos lemaradás ellenére is, mint az, ami a 10 pontos előnnyel büszkélkedő Partizanban történik. Az elnök és az edző nem beszélnek egymással! Az igazgató viszont felmondatja a leckét az elnökkel, hogy hol a pénz a tavalyi BL-szereplésből meg a sok eladott játékosból…
Na kérem, ugye, hogy nincs uborkaszezon!