Az egyik szemem sír, a másik nevet

Aztán a hét folyamán bevégződött a BL-csoportköre is. Íme, egy másik jó ok (okok csokra) a fenti címre! Rosszmájúságomat különösen élteti a manchesteri klubok sikertelensége. Hiszem azt, hogy nagyon kevesen fogadtak arra, hogy ez a két klub nem lesz ott az első tizenhatban! Uraim, hát bizony nem lett! Sir Alex csapata Bázelben kapott ki. A bankokról, sajtokról, órákról vagy esetleg sípályáiról híres ez az ország, nemde?! De a futballról aligha… Na, most aztán, az 1:2 után kénytelen-kelletlen Ferguson is meg a túlfizetett játékosai is hallottak ezekről a „névtelenekről”! A City, igaz, megverte a Bayern „második csapatát”(?!), de ez nem volt elég, mert a Napoli nem tehetett arról, hogy a Villarreal egy fogatlan öregasszonyra hasonlított ebben a versenyben, és nem nyert egyetlenegy pontot sem, így a Napoli „kénytelen volt” másodikként végezni! Tehát azt is mondhatom, hogy a cím a két manchesteri csapatra is vonatkozik, mindketten remélték, hogy a másik kiesik, és ők talpon maradnak. Hát, ki is esett – mindkettő, egyikük sem maradt talpon, így a „másodosztályban”, azaz az Európa-ligában folytatják az idényt.
Az utóbbi években az angol csapatok vitték a szót, nemegyszer megtörtént, hogy az első négyben három klubjuk is volt. Ezúttal a 16-ban három olasz csapat van, Anglia, Spanyolország, Németország és Oroszország két-két csapattal van jelen. Egy-egy klub képviseli Portugáliát, Ciprust, Franciaországot, Svájcot és Görögországot. A hoppon maradtak között van két angol, egy-egy holland, török, spanyol, portugál, görög és lengyel. A legnagyobb meglepetés (de csak azok számára, akik nem kísérik ezt a versenyt kellőképpen) a ciprusi APOEL, mely a 16-os mezőnyben kiemelt! Ennek a csapatnak az edzője szerb, a legjobb góllövője ugyancsak! Mondjam, hogy soha senki nem említi a nevét (Ivan Jovanović!), amikor a szerb válogatott szövetségi kapitányságáról esik szó… Állandóan ott van, ahova a Partizan nem képes bejutni! Tanulmányozzák egy kicsit a kiemelt nyolc meg a másik nyolc, a BL nyolcaddöntőjében lévő klub listáját. A kiesett nyolc között van a két manchesteri csapat, az egykori bajnokok, az Ajax, a Porto és egyebek… Micsoda társaság!
Az első helyen továbbjutott csapatok: Bayern München, Inter, Benfica, Real Madrid, Chelsea, Arsenal, APOEL, Barcelona.
A második helyen továbbjutott együttesek: Napoli, CSZKA Moszkva, Basel, Lyon, Bayer Leverkusen, Marseille, Zenit, Milan.
Az Európa-ligában folytatják: Manchester City, Trabzonspor, Manchester United, Ajax, Valencia, Olympiakosz, Porto, Viktoria Plzen.
Mit adna a Partizan ezért… de nem is ez a kérdés, hanem mennyit kapna a legjobb szerb csapat, ha… A manchesteri klubok 40millió font veszteségről regélnek! Na kérem… A piros-fehérekről meg ne is beszéljünk, habár az edző tudna egyet-mást mondani erről ezeknek a botlábúaknak, akik most viselik a piros-fehér mezt!

Hosszú haj, rövid ész!
Mindig voltak játékosok, akiknek a frizurája úgymond rendhagyó volt. Ide tartozik (enyhén mondva) a rendetlenség is. Ma ez, a rendetlenség tulajdonképpen „művészet”. Nézzék csak meg a tv-ben a bemondók, kommentátorok, művészek „madárfészkeit”.
S akkor miért volnának a sportolók (és a sportvezetők!), tehát a labdát lábbal kergetők különbek. Amikor erről lamentáltam hangosan, a fiskálisnak készülő legfiatalabb unokám arra hívta fel a figyelmemet, hogy valaki még be is pörölhet, mert „belemászok a privát életébe”, tehát ne írjak neveket! Nos, nem fogom kiírni, de ha valaki éppen nagyon akar, „rájuk fog találni”. Az egyik klubelnöknek igazi bikafrizurája van. Hajdíszét megirigyelhetnék a színészek és művészek is. Rá azonban nem illik a cím, mert Szabadkán meg Újvidéken is nagyszerűen vezette a csapatot. Ő volt az egyetlen, aki verte a Partizant ott, ahol érte… Ha lett volna esze a piros-fehérek bőrfejű elnökének, őt választotta volna, és nem Prosinečkit! Nagyon sok bőrfejű játékos is van. Van azonban ennek az ellenkezője is, mondjuk lófarokkal, afrofrizurával. A legcsúnyább hosszú haja az Arsenal kiváló fiatal csatárjának van. Biztos vagyok abban, hogy a nagyon pedáns, klasszikus, szép frizurás Wengernek nem egyszer fordult fel a gyomra a fenti láttán, annak ellenére, hogy ez a játékos gólt lőtt! Mancini olyan igazi olaszos, túl szép frizurát választott, de ahogy csapatának megy otthon, a „rövid ész” rá aztán valóban nem vonatkozik. Vannak legújabban az érdekes szakállú és bajszú edzők. Például a Beograd edzője, akinek orcáján egy egész miniatűr „térkép” van. Jobb volna, ha egy kicsit több figyelmet szentelne a csapatának, mint orcájának.
Egy másik jelenség is szemet szúrt nekem nem csak az utóbbi időben. Van, ami tetszik, és van, amit én tiltanék. A gólokat mindenki valahogy ünnepli. Ez normális, hiszen erre megy ki a játék. Valamikor mi nem csókolództunk, még csak nem is ölelgettük egymást, esetleg lekezeltünk… Ez nem jelenti azt, hogy nem örültünk a gólnak… Más most a világ, mindent köbre kell emelni, ennek is kétszeresére, vagy még többre. Talán azért, mert jön a pénz, és ez is hatványozottan több, mint egykor… Tetszik az, amikor különféleképp megtáncolják a gólt. Amikor az egész csapat láncban fut a szurkolók felé, amikor egyszerűen az ég felé emeli karjait a gólszerző, amikor a gólpasszt adó felé mutat… és sorolhatnám még. Sajnos ugyanennyi az olyan, amit tiltanék, annak ellenére, hogy nagyon sok nézőnek azok valószínűleg nem is szúrják a szemét. Ilyen, amikor a gyepen hasaló gólszerzőre dobálják magukat a többiek, amikor vetik a kereszteket, és mutatnak az égre, amikor elvetik magukat, s a hátukon, mellükön csúsznak a füvön, és ugyanezt teszik a térdükön, akikor kirohannak a nézők felé, és emberi mivoltukból kivetkőzve ordítanak… mondjam még?
A cuclizást már nem is említem ezek között, mert azért, a „gyermekringatásért”, a „fogjátok be a szátokat” jelzésért, de különösen a nyelv ízléstelen kinyújtásáért én nyomban sárga lapot adnék.