Mindenkit kirúgnak egyszer…

Igen, zajlik az élet a legmagasabb szinten is, és először történik meg hosszú évek után, hogy Sir Alex csapata is hoppon maradhat a BL-ben! Ha figyelembe vesszük a City helyzetét is, akkor bizony Manchester városa Európát nézve a futball-béka feneke alatt találhatja magát ebben az évben. Ha még hozzáadjuk, hogy mennyivel adós a két klub (a United a legtöbbel az egész világon!!! – háromnegyed-milliárd fonttal!), megtörténhet, hogy egyik sem jut tovább az említett versenyben, s akkor a címben említett dolog sem lehetetlen! Szerintem Sir Alex pozíciója még mindig biztosabb, annak ellenére, hogy utcahosszal lemarad Mancini mögött, akinek a posztja csak akkor lesz biztos, ha megnyeri a bajnokságot. Akkor a dúsgazdag tulajok annyi pénz adnak neki, hogy megveheti a világ legjobbjait. Jöhet még egy csapatra való idegenlégiós!
A légiósokról szólva érdemes megemlíteni, hogy a szerb kupa negyeddöntőjében a hét gólból hatot a „vendégmunkások” lőttek! A piros-fehérek soraiban Mezenga kétszer, valamint Evandro és Borja talált be (4:0), a Vojvodina győztes és egyetlen gólját Oumaru, a Partizan vezető gólját pedig Diara lőtte! Az egyetlen hazai (csere)játékos, Marković beállította a végeredményt. A Borac–Spartacus gól nélküli döntetlen meccset büntetőkkel döntötték el, a hazai csapatban Alves volt az első és sikeres játékos, talán mondanom sem kell, hogy ő nem éppen itt született. A többi öt góllövő mind szerb volt, ugyanis a meccs 4:2-vel végződött.
De ha már a góloknál tartok, hadd jegyzem le a magyar bajnokság hétvégi meccseinek góllövőit: Pápa–Újpest 0:1 (Lázár), Videoton–Siófok 7:0 (Oliveira, Alves 3, Sándor és Nikolić 2), ZTE–Diósgyőr 1:1 (Kocsárdi, illetve Luque), Kecskemét–Paks 0:1 (Éger), Győr–Honvéd 1:3 (Ahjupera, illetve Danilo 2 és Ivančić), a többi három meccs 0:0-val végződött. A 15 gólból csak négyet lőttek magyarok! Meglehetősen aggasztó az is, hogy a 16 csapatból 9 nem volt képes összehozni egy gólt sem! S ha netalán nincs a Videoton 7 és a Honvéd 3 gólja, a többi 14 együttes mindössze 5 gólról regélhetne. De nehéz vérbeli szurkolónak lenni ma Magyarországon… Foroghat is sírjában Zsengellér, Sárosi, Puskás, Kocsis és a többi holt halhatatlan.


Nem nőnek a jegenyék az égig

Rájárt a rúd e kis ország labdajátékokkal foglalkozóira a múlt egy-két hétben. A hondurasi és mexikói vereségeket már szinte elfeledte mindenki. „Még az a jó, hogy az idő mindent gyógyít”, mondta az egyik túl okos labdarúgó. Nem vagyok teljesen biztos, hogy ezt hogyan kellene érteni, mert a Dél-Afrikából hozott betegség nemcsak hogy nem múlt el, bármennyire is akarnánk elfeledni, hanem csak súlyosbodott. Nem akarok azonban belegabalyodni a labdarúgók közismert problémáiba, mert azt már nem egyszer „szellőztettem” magam is. A következő hetekben-hónapokban majd eldől, hogy ki lesz a kapitány – csak ne azt a nőcsábász németet hozzák ide, hisz mindenhonnan farral jön ki!
Ezúttal sokkal nagyobb teret adnék a többi labdajátéknak. Sajnos szinte mind lefelé, „délnek” vette útját. Még a Partizan kosarazói is! Pedig milyen szép volt látni, amikor megruházták a milánói divat manökenjeit. Aztán hirtelen két nagy pofont kaptak, de még ennek ellenére is van (nem egészen) reális lehetőségük továbbjutni a csoportból. Nagyon sokat jelentene, ha a „kis” cseh visszajönne! Kosárlabdában még egy „érdekesség”: hiába van Čović, hiába van Svetislav Pešić, a nagy edző, a piros-fehéreket mindenki üti-veri. Mivel a válogatott is leégett, most náluk is megy az acsarkodás, ki a hibásabb, a játékosok vagy a kapitány. És maradjon-e a kapitány, vagy sem.
A röplabdázók nagy mellénnyel mentek a messzi Japánba, de nagyon gyorsan félmeztelenre vetkőztették őket – három meccs, három vereség… A kézilabdáról nem érdemes beszélni sem, mert csak annyi nemzetközi mérkőzést veszítenek, amennyit játszanak. Pedig egykoron elég jó hírnévnek örvendett a jugoszláv válogatott. Persze abban nagyon sok horvát és boszniai is volt. Talán csak a vízilabdázók az egyetlenek, akik mind a klubokban, mind a válogatottban helytállnak. Érdekes követni az egykori Jugoszlávia köztársaságainak válogatottjait – mind Európa élmezőnyében vannak! Néha az az érzése az embernek, hogy jugoszláv házibajnokság folyik!
Most pedig egy-két szót a nagymenő teniszről. Hihetetlen éveket éltünk meg a közelmúltban. Davis-kupa-győzelem, Đoković Grand Slam-sikerei. Az idei hihetetlen sorozata. Az, hogy utcahosszal vezeti a profik versenylistáját. Sajnos negyven nappal ezelőtt a hosszan tartó embertelen erőfeszítések kikezdték a szervezetét, ami számomra nem meglepetés, mert a múltban soha ennyi ideig nem bírta ki sérülés nélkül. Tehát ennek be kellett következnie? Nem merem rámondani, hogy igen, de megértem, és számomra most csak az a kérdés: feladni, visszalépni, vagy sem? Ha csak annyira képes, mint amennyit a spanyol Ferrer elleni meccsen mutatott, akkor jobb, ha bejelenti – uraim, sajnálom, de az egészségem fontosabb, mint bármennyi pont és dollár. Tudom, hogy ezt nem könnyű megtenni, hisz ebben a pillanatban ő a hivatalos legjobb a világon, de azt is tudnia kellene, hogy a jegenyék valóban nem nőnek az égig. De ő ma vitathatatlanul a legmagasabb jegenye a teniszvilágban. Az én sugallatom így hangzik: Hívja össze csapatát, és mondja meg nekik: „Srácok, nem akarlak látni benneteket legalább egy hónapig! Nem mondom, hogy minden pillanatot élveztem, de a végén szenzációs, amit kihoztatok belőlem, szívből köszönöm mindannyiótoknak!”


Végre úgy írják, ahogy kell

Aligha lehet magyarosabb nevet még kitalálni is, mint a kiváló mellúszóé, Szilágyi Csabáé! Végre az „utolérhetetlen sportújság” a következőképpen jelenti zágrábi sikerét: Szilágyi Csaba szerb válogatott száz mellen is győzött! Ami persze azt is jelenti, hogy 50 méteren is ő volt is legjobb. Na és mi ebben a pláne? Hát az, hogy nem a következőképpen jelentették: A szerb Silađi nyert ötven és száz méteren is!
Egyébként is: nagyon sok bajuk van a szerb lapoknak a kisebbségi nemzetek neveivel. A múlt héten a legjobb góllövőkről írt a fent említett „utolérhetetlen”, felsorolván a legeredményesebb válogatott játékosokat az európai csapatokban, és érdekes, hogy az első tízből öt magyar: 1. Puskás 89 meccsen 84 gólt lőtt, követi Kocsis 68–75, Müller 68–62, Klose 112–62, Schlosser 68–55, de mindezt azért írom le, mert Tichy Lajos 51 gólját „odaajándékozza” egy Ticsi nevű illetőnek. Igen, a „ch” néhány nyelvben cs-nek ejtendő! Ide tartozik még az is, hogy csak a „Debreceni”-t írják, de ha már így kezdik, akkor a VSC-t is írni kell(ene). Nem egészen érthető, hogy a Diósgyőrt „i” és a VTK nélkül hozzák, vagy a Ferencvárost is „i” és a TC nélkül. Mondhatnám tovább – Győr, Kecskemét stb., sehol az „i” és sehol az ETO vagy a TE. Azt sem mondhatják szerb kollégáink, hogy nincs kit megkérdezni, csak három csapatra való szerb játszik „odaát”, akik anyanyelvükön tudnák megmondani az „utolérhetetlen” sportújság íróinak, hogy melyik és milyen nevű klubban játszanak.

***

A Marakana déli lelátóján nincsenek már székek. Felszedték őket. Az úgynevezett örökrangadón itt lesznek a Partizan szurkolói. Kell ehhez kommentár?! A Novi Pazar stadionját majdnem nevetséges dolgokért két meccsre bezárták. Pedig nem kellett felszedni a székeket… „Csúnyákat” kiabáltak egymásnak a szurkolók! Na de ez csak ott, délen van, nemde?! Ilyesmit nem lehet hallani Belgrádban!